Babulják Zoltán: „A kapu nyitva áll!”
Évértékelő nagyinterjú egyesületünk elnökével, aki az idei összegzés mellett a 2025-ös tervekről, sőt, egy igazán nagy dobásról is beszélt.
Melyek voltak a legfontosabb változások a Puebla Focisuli életében 2024-ben? Milyen téren sikerült leginkább előrelépni?
A korosztályokat illetően nem volt változás, a 2024/2025-ös idényben is U7-es, U9-es, U11-es, valamint U14-es csapattal indultunk. Mint minden évben, nyáron ezúttal is elengedtük a „kiöregedő” korosztályt, a 2010-eseket, segítettünk nekik a továbblépésben. Helyettük érkeztek új játékosok, gyakorlatilag minden korosztályban. A legkisebb korosztály toborzása sikerült a legjobban, és ennek még nincs vége, tavasszal folytatjuk. Bár a kicsik és a nagyok is fejlődnek folyamatosan, de a legnagyobb előrelépés az U10-es és az U11-es korosztálynál érzékelhető. Szép jövő előtt állnak, talán a 2006-os társaságot tudnám hozzájuk hasonlítani.
Az utánpótlásban mindig elhangzik, hogy a fejlődés az elsődleges szempont. Ezen a téren mennyire lehetünk elégedettek az idei évvel?
Csak és kizárólag a fejlődés, az előrelépés számít nálam. Tudom, hogy furcsa, de eredményben nem gondolkodom. Mindenki nyerni szeretne, de nem ez az elsődleges cél! Nyertünk már többször is nagyon rossz játékkal, és sírtunk is már vereségek után, miközben kimagaslóan teljesítettünk – az utóbbit sokkal jobban szeretem. Sokan megindultak felfelé rohamos ütemben, neveket nem emelnék ki, de szép jövő előtt állhatnak, ha hisznek bennem és magukban.
A csapatkohézió erősítésére szolgáltak nyári táboraink és a szokásos jó hangulatú szezonzáró is. A Puebla-család az adománygyűjtésnél is megmutatta összetartását. Miért tartod fontosnak ezeket az eseményeket, kezdeményezéseket?
A táboroknak hihetetlenül nagy közösségépítő erejük van. Összehozza a kevésbé aktív, nem annyira barátkozó gyerekeket a többi gyerekkel. A két balatoni hetünk mindig is erről szólt, és ez idén se volt másképpen, illetve 2025-ben is folytatjuk! Az adománygyűjtés számomra fontos, volt szerencsém tanítani ott, ahova rendszeresen gyűjtünk, a Burattino iskolában, és az a szeretet, hála, amit a gyerekek adnak, megfizethetetlen. Nekik egy tábla csoki is óriási boldogság, vagy csak egy focis kártya, amit más megkap, ha rámutat a boltban, de ők nem. Én csak logisztikai feladatokat teszem bele, persze adakozom is, de a Puebla-család elképesztően aktív ebben tekintetben is, az idén is nagyon sok adományt gyűjtöttek össze a szülők.
Nagyszerű tavaszt produkált az U14-es csapatunk, amelyből a Honvédnak is adtunk játékost. Mondhatjuk, hogy ki van kövezve az útja, ha valaki a Pueblában nevelkedik és kimagaslik a korosztályából?
Mindig mondom a gyerekeknek, hogy a kapu nyitva áll mindenkinek egy magasabb szint előtt. Rajtuk múlik, belépnek-e rajta. Mi Norbi bá’-val óriási lelkesedéssel adjuk át a tanulnivalókat, kérdés, ki mennyire akarja, veszi komolyan. Nem lesz mindenkiből focista, de mindenki megszeretheti ezt a sportágat, és remélhetőleg a sportolás mellett marad. Partneregyesületeinkkel kiváló a kapcsolatunk, így a továbblépés biztosítva van. Az, hogy mekkora ugrást jelent az az első lépés, mindenkinél más – a lényeg hogy örökké focizzon! Több játékosunkat is figyelik most is, és erre büszkék lehetünk, hiszen akkor talán valamit jól csinálunk. Csak a srácokon múlik, meddig jutnak – hátha majd Zolibá’-nak VIP-jegyet küldenek felnőttkorukban…
A felnőtteknél két csapatunk is szerepel a bajnokságban, ami jelentős tömegbázist igényel. Hogy állunk létszámban, mennyire vagy elégedett a játékosok hozzáállásával?
A BLSZ III-as csapatunk az osztályváltás után is gyakorlatilag együtt maradt. Eszes László vezetésével a gyengébb kezdés után meggyőzően teljesítenek a srácok. Második számú együttesünk a BLSZ IV-ben szerepel, nagyon egyben van a társaság. Nemcsak az eredményeik, hanem az öltözői hangulat miatt is mondom ezt, gyakran előfordult, hogy valaki nem játszhatott az adott hétvégén, mert olyan sokan voltunk. Létszámhiánnyal nem küzdünk, az biztos.
Melyek a legfontosabb tervek, célok a következő évre?
Szeretnénk továbbra is a fejlődés útján maradni. Nincs fontosabb annál, hogy lássuk a mérkőzéseken a begyakorolt elemeket. Ha csak egy ilyen van meccsenként, már megéri. Az U7-es korosztályban szeretnénk nagyobbat ugrani, hiszen a létszámunk már megvan hozzá, az aktivitás is a gyerekek, szülők részéről, így csak rajtam, rajtunk múlik, meddig jutunk velük. Mint mondtam, az U11-es korosztályunk szépen fejlődik, velük komoly terveink vannak a 2025/2026-os szezonra, de ez maradjon meglepetés. Végül a legnagyobb dobás, amire készülünk a jövőben, talán Pesterzsébeten egyedüliként: női, illetve leány focit szeretnék az egyesület égisze alá építeni, toborozni. Ez lesz az egyik legfontosabb feladatunk 2025-ben.